BLOG

Nappali részegség

2010-09-02 19:01 csütörtök#

Hali!

Bocs, hogy nem írtam, de igazából nem is tudom már, hogy mi van. Percenként változik a kedvem. Egyik pillanatban vigyorgok, aztán meg hirtelen majd elsírom magam, aztán meg összezavarodom. És ezt a legváratlanabb dolgok váltják ki belőlem. Egy dal, Geszti, egy idióta recepciós, egy vásárlás. Érdekes. Vagyis egyáltalán nem az. Mindenesetre, amíg kijózanodom (nem akarok), addig legyetek türelemmel.
Puszi!

Beiratkoztam

2010-08-30 17:15 hétfő#

Aloha!
A délelőttöt diónyira szűkült gyomorral töltöttem el. Tudom, hogy fölösleges az izgulás (nem csak utólag, már akkor is tudtam), elvégre nem fognak megenni, de akkor is. Ez egy olyan mérföldkő-féle (nem mintha emiatt izgultam volna), ahonnan már nincs visszakozás.
Délben már borsónyi volt a pocim, de azért elindultam. Ilyen apróságok nem fognak visszatartani. Úgyhogy elvonatoztam a Keletiig, (ami most már a megszokott útvonalam lesz, ha meg akarom közelíteni az egyetemet) és közben meghallottam két csaj beszélgetését, amiből kiderült, hogy ők is oda mennek, úgyhogy remek alkalmam nyílt, hogy Jane Bond-i képességeimet végre kamatoztathassam. Igen, bevallom, követtem őket… Aztán az Astoriánál találkoztam Mátéékkal, ami nagymértékben csökkentette az idegességi rátámat, viszont megelőztem a két csajt, akiket követtem.
Az A épületbe végül egyedül léptem be, és annyira eltöltött az ’egyetemista vagyok’ érzés, hogy teljes áhítattal néztem ki a fejemből, amíg valami szervező le nem csapott rám, hogy mit csináljak, és azt hogy csináljam (a folyosó végén forduljak balra, fénymásoljam le a cuccaimat, menjek vissza és várjak).
A várakozás közben összepacsiztam Glóriával és Imolával, úgyhogy az előadóba már együtt mentünk be. Ott megkezdődött a technika óra: mindenki ragasztgatott (a fényképét az indexbe meg a borítékra). Kitöltettek velünk egy vagon papírt az esőerdők legnagyobb szomorúságára. Nagy nehezen megcsináltuk, aztán még tájékoztattak mindenféle rendkívül fontos adatokról, amik egyébként csomó helyen le vannak írva.
Végül utunkra lettünk bocsátva, kaptunk gólyacsomagot is, ami olyan, mint egy befutócsomag, csak még kiegészítették pár extrával (no komment).
Ezen a ponton derült ki Imoláról, hogy ugyanolyan megszállott Amerika-fan, mint én. Olyan átéléssel beszélt az idiómákról, meg New Yorkról, hogy öröm volt hallgatni.
Szóval ezzel elkezdődött az egyetemi létem, ami elég ijesztően hangzik. Mindent önállóan kell majd csinálnom (ha-ha-ha, jó vicc), magamra leszek utalva, meg hasonlók. És aki azt hiszi, hogy félek, annak teljesen igaza van. Másrészről meg már nagyon várom.
A gólyák összetételéről annyit, hogy 80%-uk lány, úgyhogy megnyugodtam, hogy nem kell egész életemet szekrényekben töltenem pasik elől rejtőzködve (egyik szemem sír, a másik nevet). Egyébként a rasztaarányok is jók…:D Én kettőt láttam, ráadásul az egyik mellettünk ült. A legnagyobb félelmem pedig, hogy mindenki hipermenő lesz, én meg csak egy kis hangyakaki, nem igazolódott be.
Ennyit a máról, az egyetemi félelmeimet most eltehetem a szekrénybe egy darabig. Jonasék is megénekelték, hogy it’s time for me to lay down all my worries and I'll spread my wings. Úgyhogy az elkövetkezőkben (legalábbis amíg nem kezdődnek az órák) ehhez tartom magam.
És továbbra sem fogok stílust váltani. Jól van, az ’egyetemista körömlakk’ akció pillanatnyi megingás volt, ami nem halálos bűn, főleg, hogy igenis tetszik az a lakk! Éljen tehát a sárga körömlakk, a tízcentis fülbevaló és a nyakkendő, amiket most már szabadon hordhatok.
Puszi: Mircsi

And the rain falls

2010-08-28 12:47 szombat#

Boldog esőnapot!

Azt hittem, hogy utálom ezt a számot. Mármint a Rain falls-t, mert ezerszer adják a rádióban, és nagyjából végig annyi a szöveg, hogy 'rain falls', ami egy idő után nagyon kezd az ember idegeire menni (de még  mindig jobb, mint a When love takes over). És nem elég, hogy a rádió folyton nyomatja, még spinningen is hallgathatom.
De ma, hogy esett az eső, arra jutottam, hogy voltaképpen nem is utálom. Sőt, az esőt sem utálom. Van, hogy besokalok a napsütéstől, és akkor kell egy nap, amikor vacogok egy kicsit, bekucorodok az ágyam sarkába egy jó forró teával és olvasgatok miközben az eső kopog az ablakomon. Totál ősz hangulat. Szeretem. Ilyenkor nem pörgök annyira, csak úgy vegetálok. Persze nem rossz értelemben, csak átérzem a melankóliát.
Nem, egyáltalán nem utálom, csak vidám napokon nem kéne hallgatnom. Összetaposott mélyvörös rózsaszirmok jutnak róla eszembe. Elkeserítő. Tényleg nem kéne ilyeneken agyalnom.
Puszi: Mircsi
Ui.: Zsófi, Meszes köszönöm a tegnapot!

Tíz szőröcske

2010-08-27 12:21 péntek#

Üdv!

- Azt hiszem haldoklom. Volt már olyan, hogy valaki (pollen)allergiában halt meg? Nem? Akkor én leszek az első. Mindig is történelmet akartam írni...
- Gabóra ránézett egy pasi és ásított. Nem ne már, ennyire senki nem lehet unalmas! Követelem, hogy a húgomra néző pasik mosolyogjanak, vili?
- Valaki megmagyarázná végre, hogy mi a vicces a Chuch Norris-viccekben?
- Eszter szerint sokat változtam mióta megismert. Óvodásként magasról tettem (didn't give a damn) az öltözködésre. Már-már szégyellem, hogy ez mennyire igaz. Most meg, ez az egyik mániám.
- Hogy mit szólok a szandál zoknival való viseléséhez? Ki sem tudom fejezni. Szörnyű. Nem, nem, nem!
- Újabb kérdés: miért van az, hogy ha én rendezek 6I-talit, akkor azon max 3 ember vesz részt (velem együtt)?
- A Hősök tere olyan szép. Tegnap túristaszemmel megnéztem és arra jutottam, hogy milyen romantikus lehet este, amikor nincs ott senki, és meg van világítva. Persze mikor van olyan, hogy nincs ott senki?
- Hétfőn beiratkozás. Ha nem találom meg az épületet, akkor az egyetemi karrierem véget ér, mielőtt elkezdődhetett volna.
- Ez lett a szavazás végeredménye:

Jó sokan szavaztatok (ugye senki sem kétszer?). Ha engem kérdeztek, én tér-idő utaznék. A láthatatlanságot már próbáltam, és nem jó. Talán még a gondolatolvasás jól jönne, de Gesztiék meggyőztek, hogy csak akkor működne, ha baromi jó gondolatpajzsom lenne. Egyébként meg akkor csak vámpírokkal járhatnék (lásd Inni és élni hagyni), és mivel cseppet sem szeretem, ha valaki a véremet szívja, ezért... Az meg, aki nem akar szupererőt, az jelentkezzen. Mert annak tuti, hogy már van, csak még nem barátkozott meg vele. Őszintén szólva nem döbbentem meg, hogy nem akartok szupererőt. Igazából elmész gyúrni, és simán szupererős leszel (hozzám képst legalábbis biztosn).
- Új szavazást tettem fel. Ez főleg a Percy Jacksonhoz kötődik. Egyébként, aki látta-olvasta, az írja le a véleményét!
Puszi: hű bloggeretek, Mircsi
+1. Ne felejtsétek el behajtani rajtam az öleléseteket!:D

Rögtön két jó hír!

2010-08-26 11:37 csütörtök#

Hali!

Nem szokásom kétszer írni egy nap, de ezek a dolgok megérnek egy misét bejegyzést. Az egyik az, hogy találtam egy mesés oldalt: Tinkmara oldalát . Tömény Amerika, de tényleg. Most, hogy egyre inkább kezdek belehabarodni NY-ba, nagyon jó olvasni olyasvalakit, aki ott él, de mégsem egy bennszülött newyorki szemével látja az ottani világot, hanem rá tud csodálkozni a dolgokra. És persze nem a szokásos amerika=szar globalizáció sztereotípiával jön. De nem kell feltétlenül most megnézni, mert örök időkig a linkek között lesz.
Második jóhír: benne vagyok a GOLDENBLOG 50 legjobb komplex blogja között. És Gesztinek már tegnap is pedzegettem, hogy imádom a köszönőbeszédeket, alig várom, hogy magam is tarthassak egyet valami díjátadó gálán, de addig is beérem egy köszönőbejegyzéssel, mert nélkületek nem sikerült volt. Köszönöm a családomnak, és barátaimnak és... Na, ez volt a klisé, most pedig... Azt kell mondjam, hogy jelenleg I'm so happy I could die (yes, again). Azért, mert ha ti nem lennétek, akkor nem az lennék aki. Akkor nem írnék blogot, vagy nem így írnék. És mivel ez itt nem az Oscar gála, és nem csak fél percem van, íme, nekik köszönöm: Mama, Papa, Gabó, Panka, Geszti, Zsófi, Anett, Róka, Máté, Balaf, Ági néni, Marcsi néni, Murányi Laci bácsi, Edit néni, Dani, Meszes, Szita, Marika nénik, Peti, Bia, Keresztmama, Nagymamák, Nagypapák, Ádám, Bogas, Kari és akkor még nagy általánosságban: álomfogó, Pál Apostol, osztálytársaim, ismeretlen kommentelők, akik bíztatnak, levelezőtársaim, és ha már Stephenie Meyer is megköszönte kedvenc zenészeinek, akkor én is megtehetem, név szerint: a Jonasoknak, Hooliganséknek, Lady Gagának és Adam Lambertnek. And last but not least: thank God! Szóval köszönök mindent. Még ha nem is nyerek, nem számít (de azért nem lenne rossz), mert már alapjában véve ez egy hatalmas elismerés. És ezzel arra is gondolok, hogy így számíthatok rátok.
Mindannyiótokat megölelem, ha találkozunk: Mircsi

Sárkányokról és NY-ról

2010-08-26 09:20 csütörtök#

Aloha!

Tudom, hogy már elegetek van, hogy az utóbbi időben folyton csak könyvekről, meg mozifilmekről írok, de még ezt az egyet bírjátok ki! Vagyis, inkább nem ígérek semmit, mert annyi jó bemutatót láttam (majdnem annyit, mint rosszat), például ez a sorsügynökséges tök jó lehet, még Matt Damon-t is kibírom, ha nagyon muszáj. Meg az a Jennifer Anistonos, nem tudom a címét, meg a Hétmérföldes szerelem Drew Barrymore-ral. Jaj, tiszta gáz, milyen felszínes vagyok, mind csak 'béna' hollywoodi filmek. De akkor is bevállalom, Doktor Csernus, és akkoris türkizkék és citromsárga lesz a körmöm, ha majd egyetemre járok. Because this is me...
Tényleg megérte megnézni ezt a filmet, és nem csak azért, mert 800 forint volt a jegy, amihez menüt is adtak, hanem mert it's ten out of ten. Tényleg, lehet, hogy át kell értékelnem az év filmjéről alkotott elképzeléseimet. Nem lehetne esetleg két év filmje?!
A lényeg, hogy megtudtuk, Hogy neveljük a sárkányunkat , ha netán lenne. És most már teljesen biztos vagyok benne, hogy beszerzek egy éjfúriát, mert tök jól idomítható, és amellett még aranyos is. Azok a csizmáskandúrszemek!! Először azt hittem, hogy valami újabb kis gagyi animáció lesz, amik mostanában elárasztják világunkat (pl az a béna szuperhősös, aminek folyton adják a bemutatóját). Persze azért jók is vannak, mint ez. A történet voltaképpen teljesen kiszámítható volt, mert a titkolok-valamit-és-kiderül típusú filmek mint ugyanerre a kaptafára mennek, de közben nem gondoltam erre. Mert ez megfeledkezem az időről-film volt. Úgyhogy, aki még nem látta, az még megnézheti a Sugárban így menüstül. Egyébként kicsit hasonlít a Sárkányszív c. filmre, csak az összetettebb, és szomorúbb. (Értsd sírós film.) Úgyhogy aki szereti a sárkányokat, és már tudja, hogy nevelje, az feltétlenül nézze meg azt is, mert egy igazi mese!
A film után Gesztivel bevetettük magunkat a Libribe, ahol szokás szerint eltöltöttünk több mint egy órát. Megnéztük, hogy milyen ételeket kell ennünk, mielőtt meghalunk. Arra jutottunk, hogy legalább a lekvárokon már túl vagyunk. (És most már tényleg akarok creme brulee-t enni, mert már Geszti is evett, csak én nem!!) Néztem Californiás könyvet is, amitől majd' megőrültem, meg szlengszótárat, ha már úgy le vagyok maradva szlengügyileg. De is mindent megnéztünk nagyjából. És végre találtam egy angol nyelvű könyvet, amit még nem olvastam magyarul, és baromira érdekel. Szerelem volt első látásra, KELL NEKEM EZ A KÖNYV. Az a címe, hogy New York , és állítólag bestseller, de ma már minden könyvre ezt írják. Amúgy a pasi szeretheti a városokat, mert a másik könyvénak a címe London. Amúgy egyre jobban kezd érdekelni New York, főleg az 1800-as, 1900-as évek New Yorkja. A Luxe girl is akkor játszódik, meg a Kisasszonyok is, amit láttam filmben is. Furcsa elképzelni, egy olyan NY-ot, ahol nincsenek felhőkarcolók, betonutak, mindennapos dugók, autók. Tetszik a dolog. Ha lenne egy időgépem, vagy a tér-idő continuum úrnője lennék, tuti beugranék.
Nagy cuppanós nektek: Mircsi

Csajbuli

2010-08-24 13:06 kedd#

Üdv!
Tegnap az Arénában taliztam Gesztivel és Biával, ami nem biztos, hogy a legjobb ötlet volt, mert ők még sosem voltak ott, és végül 20 perc késéssel futottak be. De sebaj, mert ez idő alatt szépen olvasgattam a Sorstalanságot. Miközben ott üldögéltem, egy srác meg is kérdezte, hogy mit olvasok, és amikor mondtam, hogy mit akkor csak nagyokat nézett és azt kérdezte, hogy ’doga lesz?’. (Egyértelmű, főleg, hogy már elkezdődött az iskola!) Mindenestre az a tipikus trendi volt, aki életében valószínűleg akkor fogott utoljára könyvet, amikor megtanították olvasni, úgyhogy nem zavartattam magam. A Sorstalanság meg szerintem nem is olyan rossz, legalábbis az első száz oldal után még élvezhető is, amikor már fel lehet fogni, hogy ki kicsoda és már a stílusát is megszoktad.
A moziban a Levelek Júliának volt terítéken. Alapból nem akartam megnézni, amikor Zsófi ajánlotta, mondtam is neki, hogy inkább ne, de aztán Geszti csinált hozzá kedvet. És azt kell mondjam, hogy számomra továbbra sem tekinthető hepiendnek, ha 65 évesen találod meg az igaz szerelmedet, ez inkább elkeserítő. A film egyébként semmi újat nem mutatott, nyári kis limonádé volt, nekem talán kicsit túlságosan is lájtos, de az olasz tájak mindent megértek!! (Ugyanúgy, mint a Napsütötte Toszkánában , amiben igenis szerepel egy leszbi csaj, erősítsetek meg!) Szóval nálam 7-es, de csak Olaszország miatt. Egyébként állítólag tényleg létezik egy ilyen társaság, hogy ha írsz egy levelet Júliának Veronába címezve, akkor válaszolnak. Ezt persze feltétlenül ki fogom próbálni!
A film után elstartoltunk a csokoládézóba, amit nem találtunk meg, úgyhogy inkább a Sirius felé vettük a irányt. Közben pedig rájöttünk, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy egy mesében vagyunk. Hárman voltunk, három megpróbáltatás ért minket (Geszti feliratos filmet választott, (aminek én inkább örültem), Bia nem tudta kinyitni az ajtókat én meg nem találtam meg a csokizót), és Bia már egyértelműen a mese hepiend részében van, mert már a herceg is megérkezett!
A Siriusban Konfúciusz 6 ajándéká-t ittam, amit nem ajánlok, mert még egy tonna cukorral is keserű. És ettünk pisztáciát meg bölcsességsütit, ami jobb, mint a facebookos alkalmazás, mert még meg is eheted. Ez lehetne a szlogen: Bölcsességsüti, mert megeheted!:D Az én kis szentenciám az volt, hogy „A tett kezdetét a bátorság, a végét a szerencse vezeti” Sokkal okosabb nem lettem tőle, de legalább nem cseréltem testet senkivel, ez is valami!
Nagyjából ennyi. Ja, meg végre elkezdődött a Barátok közt. Mostanában kezd eléggé ellaposodni, a nyári szünet előtt is úgy fejezték be, hogy mindenki tudta, hogy fog folytatódni. Bezzeg a Jóban rosszban! Betti meg Tamásatya, jujujujuj!
Puszi: Mircsi

Elvontság

2010-08-22 19:48 vasárnap#

Hali!

Ha végre látnék egy hullócsillagot, amit nem takar el a borult ég, kívánnék. Nem a szokott hülyeségeimet, hanem ezúttal valamit, mit tényleg szeretnék. Bárcsak jönne egy hullócsillag...
Egyébként tegnap jó volt Gesztivel az éjszakai dalszövegelemzés. Nem láttam meg újabb mélyebb értelmeket, csak még jobban imádom a Whataya-t (ami elvileg már fizikai képtelenség, de így van).
Puszi: Mircsi
Ui.: Bocs, hogy mostanában ilyen elvont vagyok, de nem tehetek róla...

I'm yours

2010-08-21 18:28 szombat#

So I won't hesitate no more, no more
It cannot wait I'm sure
There's no need to complicate
Our time is short
This is our fate, I'm yours.

I love this song so much! Tegnap éjszaka vagy százszor meghallgattam, és asszem megtaláltam benne egy mélyebb jelentést...

Fénykép --> textil

2010-08-19 13:19 csütörtök#

Az volt a hallgatók feladata, hogy készítsék el textilból azt, amit a fényképen látnak. Ez szerintem egy különösen jól sikerült.

Rucik

2010-08-19 13:07 csütörtök#

Alkotóterem

2010-08-19 12:58 csütörtök#

Varrógépek

2010-08-19 12:55 csütörtök#

Itt készülnek a XXI. század menő divattervezőinek első ruhái

In the world of fashion

2010-08-19 12:54 csütörtök#

Sziasztok!
2010. augusztus 18. – Váci út 60. – Modart Művészeti és Divatiskola nyíltnapja
Gabóval tegnap nagy levegőt vettünk és belevetettük magunkat a divat világába. Köztudott, hogy Amerikát stylistként a fülbevaló-gyűjteményemmel fogom meghódítani, de azért nem árthat némi képzettség sem!
Az épület nagyon el van rejtve, egyébként gyanítom, hogy olyan varázzsal van védve, mint a Grimmauld tér 12. De mivel mi tudtuk a címet, megtaláltuk. Kicsit korán értünk oda, úgyhogy megnéztük a végzős divattervezők munkáit, amik ki voltak állítva (a fényképek is ott készültek), aztán nem sokkal később elkezdődött az előadás is. Elmondták a szakokat, meg minden egyebet, amit tudni kell. Két órán keresztül beszéltek, de egyáltalán nem volt unalmas, sőt már-már Gabó is kedvet kapott a divatszakmához.
Voltaképpen nem tudom mi volt benne olyan nagyon jó, de annyira meggyőző volt, hogy már majd megőrülök, hogy beiratkozhassak, ami sajnos csak jövőre lesz! Mindenesetre azt mondták, hogy a stylistoknak csak motivációs beszélgetés lesz (az elhivatottságommal pedig nem lesz gond), nincs semmi gyakorlat, de lehet vinni fényképeket vagy cuccokat, amik az ember kreativitását bizonyítják. Úgyhogy majd viszem a fülbevalóimat, amiket én csináltam, meg kitaláltam egy ruhát, amit majd szépen megcsinálok, és lefotózok…:D Egyelőre azonban nem mondok többet, majd meglátjátok (tudjátok, mi van, ha a konkurencia is olvas?!)!
Egyébként nagyon tetszett, hogy azt mondták, hogy egy stylistnak egyedinek kell lennie, hogy egyből felismerjék a stílusát, hogy azt mondják, hogy igen, azt akarjuk, hogy ő öltöztessen, mert ő menő. Hát nem a totál egyediség híve vagyok már vagy ezer éve?!
Az a felsorolás is tetszett, amikor elmondták, hogy milyen típusú stylistok vannak. Az egyik az, aki az énekeseket vagy bandákat öltözteti. Gabó akkor rám nézett, és tudtuk, hogy egyre gondolunk. Az az egyetlen problémám, hogy Michelle Tomaszewski túl jól dolgozik!
Ja, és aki azt állítja, hogy a divat könnyű szakma, az hazudik. Amikor elmondták, hogy mi
mindent kell tanulni, amellett, hogy tökre fellelkesedtem, totál megijedtem! Nézzétek meg például Az ördög Pradát visel-t, ott is tök sokat kell a csajnak dolgoznia (jó, kicsit túlzásba is viszi).
És tényleg komolyan gondolom ezt a stylist-dolgot! Aki még azután se hitte el, hogy tizenegyedikben egy divatiskolának írtam az önéletrajzomat, ami a házink volt, az most már nyugodtan elhiheti!
BTW, büszkék lehettek rám, mert rendet raktam az asztalomon! Úgy nagyjából 100 év után már ideje volt. Mindezt inspirációnak szánom, hogy mindenki lássa, hogy megérdemlek egy olyan asztalt, amit nem csak tárolásra lehet használni, hanem mondjuk tanulásra is, mert a jelenlegi…! Az egész úgy van megalkotva, hogy egy polc miatt nem tudom rendesen megközelíteni, ami miatt minden nemű használata (mármint a tároláson kívül) kényelmetlen.
Puszi: Mircsi
Ui.: Drukkoljatok, hogy ne haljak meg ma spinningen!

On The Road by Jack Keruac

2010-08-18 13:21 szerda#

Püré!

A Szívek szállodájában Rory, Jess és Paris erről a könyvről vitatkoznak az egyik részben, és végül arra jutnak, hogy egy olyan korszakot és életstílust mutat be, amit mi más soha nem élhetünk át, mert a beat elmúlt. És mi másra valók a könyvek, minthogy olyan világokba repítsenek, amiket egyéként nem ismerhetnénk meg.
Tizenöt éves koromban, amikor először nekifutottam ezt még nem nagyon tudtam értékelni, úgyhogy elvek ide vagy oda, feladtam. Aztán pár hete az egyik levelezőtársam közölte, hogy ez az egyik kedvenc könyve és akkor már kíváncsi lettem, hogy mi olyan nagy szám benne, úgyhogy kihoztam a könyvtárból és elkezdtem.
A könyv az ’40-es évek végén játszódik, és Sal Paradise utazásait mutatja be. Háromszor ment el New Yorkból Friscóba majd vissza és egyszer Mexikóba. Mindezt busszal, autóstoppal, lopott kocsikkal és barátai autóival. Közben piált, füvezett, csajozott, alkalmi munkákból élt és írt. Barátaival különböző helyeken találkozik, akik ugyanazt a vándoréletet élik, mint ő, és persze mind közül a legérdekesebb Dean. Tulajdonképpen nem lehet eldönteni, hogy az ember kedveli-e, mert egyrészt egy nőcsábász disznó, aki egyszerre három nőbe szerelmes, de közben azért mellettük még van vagy ezer csaja, másrészt egy érzékeny romantikus, akinek nehéz gyerekkora volt.
Salt azt hiszem bírtam, mert a többiekhez képest becsületes volt, író, és persze mert olyan piszok mázlista, hogy többször is végigutazhatta Amerikát.
Az egész könyvet teljesen áthatja a beat szelleme, ami nagyon jó. És azt kell mondjam, hogy inkább Keruac mint Ginsberg (egy kis stílusparódia: „New York szennyes hányadékában fetrengő talpnyalók!/ A mennyek felé bámulnak, de csak a bugyrokat látják,/ A pokolban is csak Manhattan bűzös utcái fintorognak/ Fűtől homályos tekintetük tovább kutat/ De szájuk csak egy szót hajtogat: Moloch!” Valami ilyesmi a beat költészet.)!!
Érdemes elolvasni, de senki ne számítson letehetetlen kalandregényre, mert nem az. Nálam egy erős 8-ast ér, mert jó sokkal jobb volt, mint amire számítottam, és mert jó volt kipróbálni a vándoréletet!
Puszi: Mircsi
Ui.: Wiki-n nézzétek meg azt a 30 pontot, haláli!:D FŐleg a 29. tetszik! Jó kis önbizalomnövelő!:D