BLOG

Tortát vágni még mindig nem tudok...

2010-03-11 19:16 csütörtök#

A világ legjobb barátai

2010-03-11 19:15 csütörtök#

Az ünneplő tömeg...:D

2010-03-11 19:14 csütörtök#

Macitorta

2010-03-11 19:11 csütörtök#

The best birthday ever

2010-03-11 18:51 csütörtök#

Halihó!

Azt hiszem ezt jól csináltam. Felkészültem a lehető legrosszabra és a lehető legjobbat kaptam. És végre volt egy olyan szülinapom, amin nem sírtam. Na, de szépen leírok mindent, mert egy ilyen napot dokumentálni kell...:D
Szóval fölkeltem reggel, és nem mosolyogtam. Utólag eléggé szégyellem, de hát ez az igazság. Aztán gondoltam magamban, hogy később megyek be a suliba, nem kb. negyedre, ahogy szoktam, hanem mondjuk háromnegyedre, mert úgysincs benn senki, és így legalább tovább alszom egy kicsit.
Aztán úgy 10 percig bírtam a nagy komolyságot, amire elszántam magam, mert megkaptam Geszti és Róka sms-ét, amikre nem válaszoltam pénz hiányában...:D Mindenesetre végülis jól kezdődött a nap. Főleg, hpgy úgy döntöttem, hogy akkor is fölveszem az új tornacipőmet, ha csontá fagyok és havazni fog. És a reggel Gabótól kapott sapival is hasonlóan jártam el. Úgyhogy végül azt vettem föl, amit elterveztem...
Aztán beértem a suliba és wow! Ott várta a 6I (kivéve Meszest, aki beteg volt) egy tortával. Reggel 7 óta ott szobroztak, én meg háromnegyedig oda sem dugtam az orromat. Mindenesetre jól megleptek, és mint tudjuk imádom a meglepiket. Eszembe nem jutott volna, hogy ilyet csinálnak értem. Szóval kaptam egy sacher tortát, meg csomó csokit, meg két fülcsit, amik közül az egyik gitáros (úgyhogy már 3 azaz három gitáros fülcsim van).
Aztán telt-múlt a nap, további sms-ek érkeztek, amelyekre továbbra sem válaszoltam, elnézést mindenkitől, de mindenkinek köszönöm, névszerint: Róka, Geszti, Bia, Panka!
Aztán itthon Gabóval megnéztünk jó sok Hősök-et (majd egyszer bőven kifejtem, hogy miért imádom annyira ezt a sorozatot), aztán 5-re átjött a nagyim és fel lettem köszönve (szép magyar passzívban).
Komolyan mondom, hogy mindenre számítottam, csak arra nem, amit végülis kaptam. Egy laptop. Még nem neveztem el, de kb. azon a szinten vagyok, hogy mindjárt lesz neve is...:D
És ha ez még nem lenne elég, akkor anyukám megcsinálta azt a tortát, amelyiket szerettem volna. Ilyen volt kb 3 éves koromban is, de hát istenem. Egy hajó zászlókkal, meg m&m's-szel meg gumimaci matrózokkal...
Most így ennyire emlékszem a tegnapból, de állati jó volt. Főleg, hogy tele volt meglepetésekkel, amikre egyáltalán nem számítottam.
Egyébként pedig mint tudjuk, mostanában eléggé foglalkoztat ez a felnőtt-gyerek dolog, hogy ki a felnőtt, ki a gyerek, mikor növünk fel, meg ilyenek. És megnyugodtam, hogy anatómiailag csak 23 éves korunkban leszünk felnőttek. Addig még van időm... De szerintem akkor sem akarok majd felnőni. És megnéztem a Pán Pétert is, kizárólag kutatási célból és arra jutottam, hogy valójában Wendy sem nőtt fel. Úgyhogy semmi okom az aggodalomra.
És a legjobbat hallgassátok... Még 15 éves koromban írtam a 18 éves magamnak egy levelet. És meglepően sok dolog... Na idézek egy kicsit:
"Remélem (persze sok mindenben reménykedek) sikerült végre eldöntened, hogy hova felvételizel, mert nekem fogalmam sincs!" /teljesítve/
"...imádom a Szívek szállodáját, meg a Hősöket, remélem még megvan ez a jó szokásom." /még szép, hogy megvan/
"Remélem a Mamáék jól vannak és betartják azon ígéretüket, miszerint a szülinapodra kapsz egy laptopot. Persze csak abban az esetben, hogy még nincs." /laptop kipipálva/
"Remélem jól vagy és sok barátod van. Tényleg, mi van az ÁF-ÁV-vel? Még mindig ott vagy?" /Nem, már nem, de megvannak a barátaim/
"Jó lenne, ha meglenne a nyelvvizsgád, mert tudod kell a világkörüli úthoz." /Németül ugyan nem tudok, de a nyelvvizsgám megvan, bár nem értem, hogy függ ez össze a világkörüli úttal, főleg, hogy angolul fogok beszélni/
"Persze biztos sok dolgod van a 12 miatt. Szalagavató (de kíváncsi vagyok ki volt a partnered!), ballagás meg ott az érettségi!" /Nagyon izgi, Szitával táncoltam/
"Ajánlom, hogy tanulj, mert a legtutibb egyetemre kell bekerülnöd." /jól van, oké, igyekszem!/
"Remélem Péter bá'-nak lett állása, Cif meg nyugdíjba ment!" /Az utóbbi bingó, az előbbi... no komment/
"Jó neked, te már tutod, mi történt a HP7-ben Harryvel" /Jaj, de jó, tényleg! Látszik mikre gondoltam akkoriban.../
Jó, mi?
Mindenesetre írtam a 21 éves magamnak is...:D Ezek a levelek már-már olyan jók, mint listák...:D
Puszi: Mircsi

Ki itt a monitor, mert én ugyan nem!

2010-03-07 17:02 vasárnap#

Hali!

Tegnap azzal a jóleső érzéssel jöttem haza Meszeséktől a 6I (vagyis inkább 4I) buliról, hogy én biztosan nem vagyok monitor. Aki pedig azt hiszi, az vagy hülye vagy lusta. Úgy értem lusta ahhoz, hogy megismerjen. Mert mégis, hogy beszélgessek valakivel komoly dolgokról, akit megközelítőleg néhány napja ismerek?
Aki ismer, az úgyis tudja, hogy néha kicsit magamba fordulok, mert egyszerűen erre van szükségem (megjegyzem ez nem gyakori), de hogy monitor legyek? Megszakadok a röhögéstől. (És ezt most ne egózásnak vegyétek, de) igenis lehet velem értelmes dolgokról beszélgetni, nem vagyok felszínes, tudok komoly lenni, és azt hiszem elég vicces is vagyok. Lehet, hogy csak magam számára, de nem baj (én így is jól szórakozom). Mindezt pedig semmi sem bizonyítja jobban, minthogy egyszer már megkérték a kezemet.
Szóval ismétlem, ahhoz, hogy valaki ítélkezhessen felettem, először vennie kéne a fáradtságot, hogy megismerjen.
Nem tudom, ez most miért jött ide, amikor ez már egy rég történet. Lehet, hogy azért mert Zsófi felemlegette, mire rögtön mindenki kíváncsi lett, hogy na hogy is volt tulajdonképpen. Hát akkor nem akartam erről beszélni, most se nagyon akaródszik. A lényeg, hogy aki lusta, annak a szemében monitornak tűnhetek, de aki ilyen ember, az valójában azt sem érdemli meg, hogy a kislábujjam körmét megcsókolja.:D (nem mintha bárkinek is megengedném, hogy a kislábujjam körmét csókolgassa, kivéve persze...:D)
Puszi: Mircsi, aki akkor már inkább billentyűzet
Ui.: Kiborít, hogy miért nem képesek leadni az Oscar Gálát. I feel blue or I feel under the weather (as Borika néni said in Hungarian)

A nyár

2010-03-05 14:29 péntek#

Hahó!

Tulajdonképpen már egyáltalán nem várom a nyarat. Végülis miért várjam, amikor az égvilágon semmi nem fog történni! Jó, nem kell majd tanulnom, na és? Szeretek tanulni, úgyhogy nem lesz megváltás vagy ilyesmi.
Persze, beestem a két szék között a pad alá. Egyértelmű. Amúgy meg úgy érzem magam, mintha elvesztettem volna a körvonalaimat, és sosem tudom, hogy pontosan meddig tartok én és hol kezdődik a világ. Már azt se nagyon tudom, hogy ki vagyok igazán. Valaki azt mondaná mesélj magadról, komolyan mondom, nem tudnék mit mondani. De tényleg.
Mircsi vagyok. Valaki, aki nagyon akart valamit, és már mindenki megígérte neki, hogy úgy lesz. Aztán egyre lejjebb ígértek, végül hoztak egy bazinagy tűt, és kidurrantattták a gondolatbuborét a fejem fölött, mondván "ne is álmodj róla, kiscsaj!" A buborékból pedig kifolyt minden álom, minden elképzelt mondat, kiáramlottak érzések és érzetek, és elárasztották a világot, hogy akármerre amerre megyek, minden csak azt susogja, hogy nem kaphatom meg.
Vagy legalábbis nem most. Mert persze "most már belátják, hogy nem is volt olyan jó öttlet, de hidd el jól fog ez még jönni később". Hát nem. Ez az ő elképzelésük. Mindig is tudtam, hogy a felnőttek ostobák (lám nekem is csak pár napom van hátra, aztán jön a hú de jó nagykorúság). Ezt nem gondolhatják komolyan. Ez egy elpazarolt lehetőség, egy esély, amit soha többet az életben nem kapok vissza. Sem jövőre, sem öt év múlva, sem soha. Mert az egy másik lehetőség lesz, nem ennek egy későbbi változata.
Szóval egyszerűen meg lettem fosztva tőle, meg lettem fosztva a nyaram értelmétől, egy darabig az életem értelmétől, a lehetőségtől (a több értelemben vettől), elvesztettem a körvonalaimat. És mindezt miért?! Csak mert hittem a tündérmesékben. A baj, csak az, hogya tündérmesék mindig mással történnek, velem soha.
Nem akarok nagy lenni. Nem akarok felnőtt lenni. Már az imádott szülinapjaim közül sem akarom a 18.-at, mert utána mindenki felnőttként fog kezelni. És amúgy is, mindenki csak borítékokat fog a kezembe nyomni, hogy vegyek valamit. Ez így nem helyes. A 18. születésnapban az a szép, hogy nekik az a feladatuk és szent kötelességük, hogy kitalálják a szíved legtitkosabb és leghőbb vágyát, és akármi legyen is az, teljesítsék.
Hát az én legjobban áhított kívánságomat egyszerűen elfújta a szél. Bele egy árokba. Azóta ott van, és szegény nem tud kimászni, én pedig nem tudok lemenni érte, mert túl mély és nincs nálam kötél sem. Úgyhogy azt már nem teljesítheti senki. (Na jó, talán nem ez volt szívem leghőbb vágya, de rögtön a második. AZ első viszont valahogy ettől függ))
Puszi: Mircsi(?)

A Cipő

2010-02-22 17:47 hétfő#

Emlékeztek, amikor mondtam, hogy mit vétettem az elveim ellen? Hát ez az egyik vétkem. Ugye, hogy jól tettem? Csodás bűn ez a cipő...:D Most komolyan, szerintetek illik hozzám?

Valahol Gabó is ott van

2010-02-22 17:39 hétfő#

Így jár az, aki velem jön vásárolni! Valahol három kabát, 5 szoknya és két gatya alatt végzi!:D

Művészi énem kiélése

2010-02-22 17:33 hétfő#

Tök jó, nem? Zsófi bulijára csináltam meg ilyenre. Amúgy biosz órán az jutott eszembe (komolyan, bioszon támadnak a legjobb ötletem mindig), hogy egyszer megcsinálhatnám az amcsi zászlót is a körmeimre, úgy értem: piros-fehér-piros-fehér-kék fehér csillagokkal... Majd egyik hosszúhétvégén...

Találjátok ki, ki csinálta!

2010-02-22 17:26 hétfő#

Ez Szita szülinapi tortája. És mondanom sem kell, hogy én voltam az az elvetemült, aki arra vállakozott, hogy elkészíti, és némi szülői segítséggel sikerült is megoldani! Ízre is elég jó volt, és elég nagy sikertaratott, hála Istennek végül még Szitának is ízlett. Elsőre eléggé elkenődtem, amikor úgymond le se bagózta az egész meglepetését, de aztán "bocsánatot kért" és "megköszönte". Mármint mindezt a maga módján tette, de azért nagyon örültem neki (főleg mert így nem kellett a fejére húznom a tortát, ami pazarlás lett volna).

Hó

2010-02-22 17:18 hétfő#

Annyi mindent történt februárban, amiről még csak nem is írtam, de mindjárt itt a hónap vége, és mégiscsak szeretnk rálük megemlékezni, ha mással nem legalább egy kép erejéig.

Szóval, amikor esett a hó, és lapátoltam a havat (amit komolyan mondom, hogy szeretek), hirtelen elfogott a vágy, hogy lefényképezzem a hóborította kertet. Imádom a havat, főleg, mert olyan szép fehér, és mindent elfed. Úgy értem, nem látszik a szemét, a kosz. És így olyan angyali az egész. Egyébként olyan korszakomat élem, amikor mindent lefényképezek, ez beteges...:D

A kedvenc könyvem

2010-02-20 15:27 szombat#

Kedves olvasóim!

A múltkor a kedvenc dolgainkról beszélgettünk a 6I-vel, és amikor arra került sor, hogy nyilatkozzak a kedvenc könyvemről, egyszerűen nem tudtam mit mondani. Annyi könyvet szeretek, hogy tényleg lehetetlen, végül felsoroltam néhányat, de a napokban jöttem rá, hogy a legkedvencebb talán nem is volt köztük. Íme, ez(ek) a kedvenceim:

Az elsőnek az áll a borítóján, hogy olyan, mintha Jane Austen könyveit keresztezték volna a Bad girllel. Az helyzet azonban az, hogy én olvastam a Bad girlt is és majdnem minden Jane Austen könyvet, és ez messze túlszárnyalja mindkettőt.
Sajnos azt kell mondanom, hogy ez egy csajos könyv (persze azért annyira nem, hogy pasik ne is olvashassák), de nem azért, mert annyira nyálas, hogy kifolyik a kezedből, hanem, mert egyszerűen nőkről szól (legalábbs nagyrészt). Olyanokról, akik gazdagok, vagy épp ellenkezőlek, naívak, szenvedélyesek, szeszélyesek, időnként őnzőek. Az írőnő stílusa csodálatos. Mesteriten szövi a szálakat, és a karakterek is nagyon össze vannak rakba.
A tartalmát igazából nem nagyon lehet összefoglalni, mert elég sok szálon fut a cselekmény, de ha érdekel, akkor a Libri.hu EZT ÍRJA AZ ELSŐ RÉSZRŐL , EZT A MÁSODIKRÓL . Igazából az egész teljesen kiszámíthatatlan. Amikor azt hiszed, tudod mi lesz a következő lépés vagy esemény, rá kell döbbenned, hogy közelében sem voltál az igazságnak.
Az egyetlen "baj" vele az, hogy nem lehet letenni. Ráadásul, mindig várni kell a következő részre, vagyis most a harmadikra. Úgyhogy szerencsétlen olvasó már-már a kardjába készül dőlni, hogy na mégis mi lesz most. Szóval őszintén remélem,h ogy hamarosan kijön a 3. rész is.
Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom, aki egy jó könyvet akar elolvasni!
Puszi: Mircsi
Ui.: Tegnap Edit néni adott egy angol könyvet az USA-ról, és már ki is olvastam (jó, nem vol olyan vastag, de akkor is!), és jelenleg azok a könyvet után kutatok, amikről írt a könyv.
Uui.: AMúgy ti néztétek A farm, ahol élünk c. sorozatot? Az is ilyen témájú volt és én imádtam, remélem majd még egyszer leadják a TV-ben. Jelenleg mondjuk a könyvre vadászok (elvileg megvan a könyvtárban), aztán majd utánanézek, hátha van DVD is.
Uuui.: Olvastam azt a könyvet, és csomó olyan hely volt benne, ahol mi is voltunk. Annyira szörnyű. Már-már tényleg elsírtam magam, annyira oda vágyom. Sőt azt is felfedeztem, hogy Kanadába is szívesen mennék. Főleg azután, hogy Nagyi tegnap megmutatta azokat a képeket, amikor Peti (amerikai nagybácsim) Kanadában élt, meg amikor volt New Yorkban. Szóval akárnhonnan is nézem, drága nagybátyámnak pokoli jó élete van! Már úgy várom, nemsokára hazajön!

Zsófiék

2010-02-15 14:09 hétfő#

Csak, hogy róluk is legyen valami...

Ébredezés

2010-02-15 14:07 hétfő#

Látjátok, a Szita meg a Meszes között feküdtem. Annyi helyem volt, bizony!